15. fejezet

Zayn Malik

Mikor benyitok a közös házba, érdekes kép fogad. Louis ül a fotelban, arca kezébe temetve. A három fiú pedig vele kiabál. Sok mindent nem értek az egészből. Még nem vettek észre, gondoltam hallgatózok egy kicsit, hogy mi is a helyzet.

-Te tényleg nem vagy normális! Mit képzelsz magadról? Hogy mondhattál neki ilyeneket! - Ezek kiről beszélhetnek? Mit csinálhatott Louis? Ez járt az eszembe, amíg hallgattam Niallt.

-Nem mondta, ordította! - hallom meg Harry mérges hangját. - Mi kedveljük Őt! Megszoktuk, hogy velünk van! Te meg elüldözöd? Normális vagy?

-A legszebb az egészben, - csendül fel Liam hangja is- hogy a saját testvéredet üldözöd el?! Mi a francot ártott Ő neked? Arról volt szó, hogy meg akarod ismerni! Erre fel hol kerülöd, hol meg leüvöltöd! Mit gondolsz? Másodszorra üldözted el sírva. Szerinted ezek után Ő meg akar téged ismerni? Mert elárulok neked egy titkot. Semmi hátsó szándéka nem volt! Nem akart Ő tőled semmit! Tényleg csak akkor tudta meg, hogy a testvéred, amikor megkapta az állást, és elmondta a szüleiteknek, hogy mi a helyzet. Ne Őt hibáztasd azért, amit a szüleid tettek! Belegondoltál már az Ő helyzetébe? Nem kellett a szüleiteknek! Még akkor sem, amikor a nevelő szülei meghaltak! Akkor sem engedték neki, hogy megismerjen Titeket, pedig Ő akkor még akart! - Nagyon ideges Liam. Ő nem szokott velünk kiabálni, vagy így beszélni. De ki lehet Louis testvére? És miért üldözte el? Miről maradtam le? Tudtam, hogy valamit titkolnak, de ekkora dologra nem számítottam!

-Micsoda? Ő meg akart engem keresni? Én azt hittem, csak most érdeklem, hogy már híres vagyok! Igazából ezért nem is igyekeztem, hogy nyissak felé! - kapja fel a fejét ledöbbenve Louis.

-Na gratulálok! Ezt mindenki tudta, csak Te nem! Szép, mondhatom! - morog Harry.

-Tudod, jelenleg úgy érzem, velem van a legjobb viszonyban, sokat beszélgettünk, és mesélt az életéről. Ha csak fele annyi időt rászántál volna, mint én, talán nem tévednél ekkorákat. - Liam hangja most fagyos és lenéző. - Nem tudsz Te az Ő életéről semmit. Tudod Te min ment keresztül? Miért utasított el eddig minden pasit? Én örülnék neki, ha össze jönnének, mert akkor az azt jelentené, hogy Jenny túl lépett a múltján.

-Te miről beszélsz? - Nem csak Louis, de a többiek is értetlenül néznek Liamre. Jenny lenne Louis testvére? De akkor erről mi miért nem tudtunk? Most már semmit sem értek! 

-Nem én fogom nektek elmesélni! Majd Jenny elmondja, akinek akarja! Már ha szóba áll még velünk valaha! Remélem belátja, hogy azért, mert Louis hülye, mi nem tehetünk róla! De ha most tényleg felmond miattad, akkor megnézheted magad, Te idióta!

-Miért mondana fel Jenny? - ennyi volt. Nem bírtam tovább. A fiúk egyszerre kapják felém a fejüket. - Mit csináltál vele? - kezdi elönteni az agyam a fekete köd. - Ő tényleg a testvéred? 

-Te mégis mi a francot gondolsz magadról? Megfektetted a nővéremet? Milyen egy gerinctelen csúszómászó vagy Te? Mindenki egy hülye ribancnak fogja tartani, mert még be sincs jelentve, hogy Perryvel nem vagy együtt, de a net már tőletek hangos! Attól, hogy mit csináltatok tegnap este! - ordít Louis.

-Te miről beszélsz? - nézek rá értetlenül. Liam hozzám lép, és felém mutat egy laptopot. Képek sokaságával találom magam szembe, ami a tegnap estéről szól. Ebből azt hiszem még baj lesz.

-Én erről nem tudtam! Hol van Jenny?  - kérdezem idegesen.

-Azt mi is szeretnénk tudni. Ez a nagyon okos úgy leordította, hogy megint sírva rohant el, de azt még közölte előtte, hogy kilép az életéből, ráadásul fel is mond. - közli velem Liam.

-Na nem! Ennyire nem lehetsz hülye Louis! Ordíts le engem, de Őt hagyd békén! - kelek ki magamból.

-Mit érdekel téged? Neked csak egy éjszakára kellett! Megkaptad! Most már nem kell megjátszanod magad!

-Te nagyon sötét! Ki mondta, hogy egy éjszakára kell nekem? 

-Azt ne mond, hogy szereted, mert kiröhöglek! - gúnyolódik Louis. 

-Nem azt mondom, hogy szerelmes vagyok, de nem is közömbös számomra. Valami vonz benne, de ne kérdezd meg, hogy mi. - Még én magam is meglepődök őszinteségemen. - Hol lehet most?

-Ezt mi is szeretnénk tudni. - szólal meg Niall.

-Hol lakik most? - egyre idegesebb vagyok. A fiúk elmondják a szálloda címét, és én már ott sem vagyok. Meg kell találnom! Tudnia kell, hogy nem csak egy éjszakára kellett! Fel kell hívnom Pault, hogy csináljunk valamit! Be kell jelenteni, hogy hetek óta nem vagyunk együtt Perryvel! Én Jennyt akarom! Nem veszíthetem el! Bár még mindig nem értem, miért lépett le reggel szó nélkül!

Mikor előhalászom a telefonomat, hogy hívjam Pault, az csörögni kezd. Paul neve villog rajta. Tud időzíteni!

-Szia Paul! Segítened kell!

-Azonnal gyere az irodámba! Most! Nem érdekel mit csinálsz! - csattan mérgesen a hangja.

-Pont oda tartok, csak előtte még meg kell keresnem Jennyt...

-Ő is itt van! - vág a szavamba.

-Oké, 5-10 perc, és ott vagyok.

Idegesen rontok be Paul irodájában. Ő szokásával ellentétben nem az asztalánál ül, hanem az egyik fotelben, szinte mellette pedig a kanapén kuporog Jenny. Észreveszem, hogy még szipog. Idegeim pattanásig feszülnek, mikor tudatosul bennem, hogy miért is lehet itt, és miért is sír. Louist most legszívesebben képen törölném. Én nem voltam ezzel a lánnyal annyit, mint Ők, mégsem hiszem, hogy rossz szándékai lennének. Pedig elvileg én vagyok a legbizalmatlanabb és a leg távolság tartóbb a fiúk közül.  Ennyire az agyára ment volna Louisnak, hogy szakítottak Eleonorral? Nem tudom felfogni, hogy miért bántja Őt! Legszívesebben odarohannék, és a karjaimba zárnám, de csak nézem, ahogy könnyes tekintetét rám emeli, vállai rázkódnak az elfojtott zokogástól.
-Sziasztok! Jenny, jól vagy? - Megőrülök ettől az érzéstől! Oda akarok rohanni! Kényszerítenem kell magam, hogy viszonylag lassan odasétáljak a kanapéhoz, és mellé üljek. Nem merek nagyon közel ülni hozzá. Nem tudom, Ő mit gondol, mit akar tőlem, hiszen nem beszéltünk erről. Kellemetlen, hogy Paul is itt van. Ez nem egy olyan téma, amit egy idegen előtt megbeszélhetnénk.
-Szerintem egyértelmű, hogy nincs jól. Ezt most meg kell beszélnünk, és tisztáznunk kell a dolgokat. Jenny azért jött ide, hogy közölje velem, hogy azonnali hatállyal felmond. Ezt én nem igazán akarom megengedni, ráadásul ennek a lépésének vannak következményei is. - Paul tekintete a kis monológja alatt közöttünk jár, hangja érzelem mentes. Utolsó mondatánál a mellettem ülő lány értetlenül néz rá a menedzserünkre. - Valamint ez a tegnapi kis afférotok is von egy pár dolgot maga után. Úgyhogy kezdjünk hozzá. Valamelyikőtök akar valamit mondani akár nekem, akár a másiknak, vagy kezdhetjük a hivatalos részével?
-Megmondtam Paul, hogy nem maradok. Louis elég világosan a tudtomra adta, hogy nem kíváncsi rám, nem akar többet velem foglalkozni. Nem fogom megnehezíteni a helyzetét. Valamint elég kellemetlen lenne  a történtek után Zaynnel dolgozni. - miközben ezeket mondja, idegesen játszik az ujjaival, nem néz ránk, szemeit szigorúan a kezein tartja.
-Te is tudod, hogy Louis nem gondolta komolyan! Velem pedig nem lenne kellemetlen a munka! - idegesen túrnék a hajamba, ez egy rossz berögződés, de rá kell jönnöm, hogy nincs mibe beletúrnom. Most jövök rá, hogy utálom ezt a hajat. - Nem Paul előtt akartam ezt elmondani, de Jenny! Én ezt nem egy éjszakára gondoltam! Sőt! Nem is így akartam! Azt sajnálom, hogy Te kellemetlenül érzed magad! De kérlek, ne menj el! Adj nekem egy esélyt! Adj a testvérednek még egy esélyt! És ami a legfontosabb! Paul! Be kellene jelenteni, hogy több mint egy hónapja szakítottunk Perryvel, mert megcsalt, és mástól terhes! Nem akarom, hogy Jennyről rosszat gondoljanak! Nem akarom, hogy úgy tekintsenek rá, mint arra a bizonyos harmadikra, aki miatt mi szétmentünk!
-A bejelentés megoldható, még délután intézkedem az ügyben! Jenny! Jól gondold át, hogy mit teszel. Csak zárójelben jelezném, hogy Zayn csak azzal a feltétellel jöhetett vissza, hogy Te megszervezed a tévé műsort a hétvégére. Ez a szerződésében is benne van. Ha kilépsz, és nem csinálod meg, akkor Ő is repül! És ebből nem engedek! Louissal pedig jó lenne, ha rendeznétek a dolgokat, ezért mindjárt itt lesz Ő is! Akkor mit döntötök? - csapja össze kezeit Paul. Én csak értetlenül és rémülten pislogtam magam elé. Lehet mindent elszúrtam? Lehet hiába vallottam színt a fiúk előtt, mégsem jöhetek vissza? Lehet Jennyt is eltaszítottam magamtól ezzel az éjszakával? Ránézek az összetört lányra, aki csak kétségbe esetten pislog rám. Látszik rajta, hogy nem tudja mit is kellene most tennie. Menekülne is, de valószínűleg engem sem akar tönkre tenni. A gondolataim kavarognak a fejembe, egyre kuszábbak, és ekkor ajtó csapódásra kapom fel a fejem. Louis robog be az ajtón. Kétségbe esetten szétnéz, felfedezi Jennyt, odarohan hozzá, és kétségbe esetten magához szorítja. A lány ledermedve, kitágult pupillákkal néz rá. Nem mozdul, míg Louis egyre szorosabban öleli magához.
-Sajnálom. Sajnálom, hogy ekkora idióta voltam! Nem akartalak megbántani! Nem akartam veled kiabálni! Kérlek bocsáss meg nekem! Nem gondoltam semmit komolyan! Kérlek adj nekem még egy esélyt! Tényleg mindent megteszek azért, hogy ne haragudj, hogy megbízhass bennem, és hogy igazán a testvéred lehessek! - és itt törik el valami Jennynél. Vállai megrázkódnak, karjait a testvére köré fonja, arcát pedig a mellkasába temeti. Kétségbe esve kapaszkodnak egymásba, miközben Louis arcán könnyek szánkáznak le. - Kérlek ne mondj fel! Nem akarom, hogy felmondj! Azt akarom, hogy velünk gyere, hogy minél több időt tölthessünk együtt! Kérlek ne sírj! Tudom, hogy mindent elszúrtam! Könyörgöm, még utoljára adj egy esélyt! Esküszöm nem leszek még egyszer ekkora állat! - Hitetlenkedve nézem őket. Azt hiszem valakinek el kellene magyaráznia, hogy mi is folyik itt. Semmit nem értek már. Louis folytatásra nyitja a száját, de a karjaiban zokogó lány felemeli a fejét, a szemébe néz, mutató ujját a szájára teszi, és mély levegőket vesz. Próbálja sírását csillapítani, és megrázza a fejét.
-Én nem haragszom rád, Louis. Rosszul estek, amiket mondtál, de neked kell eldönteni, hogy mit akarsz. Én eddig is nyitott voltam arra, hogy megismerjük egymást, Te zárkóztál el előlem, Te nem engedtél közel magadhoz. Nem akarok az utadban lenni...
-Nem vagy az utamban! Igazából azért borult el az agyam, mert megijedtem. Féltem attól, hogy mit fognak szólni a rajongók, féltem attól, hogy bántani fognak téged! Hiszen ez egy elcseszett helyzet! Tudod, hogy imádom a fiúkat, hogy megbízom bennük! Azt nem mondom, hogy örülnék neki, ha egy éjszakás kapcsolatokba kerülnél bármelyikükkel, mert féltenélek, hogy megsérülsz.  Kérlek maradj velünk!
-Nem is tudom...
-Én is arra kérlek, hogy maradj, és adj nekem egy esélyt! - szólok közbe halkan. Mind ketten rám kapják a tekintetüket.
-Kérlek Jenny dönts, hogy mi legyen, mert ha nem maradsz, akkor Zayn is mehet, de ha maradsz, aminek én igazán örülnék, akkor be kell jelentenem Zarry végét, neked szervezned kell a műsort, és még el is kell csillapítanom a port, amit a tegnapi kis akciótokkal kavartatok. - Paul kezd kicsit türelmetlen lenni.
-Rendben, maradok. - mindenki arca felderül - egyenlőre. - itt pedig mindenki arca elkomorul - Zayn! Segítesz akkor megszervezni a műsort? - én csak mosolyogva bólintok - Louis! Tényleg ez az utolsó dobásod! - a haverom boldog vigyorral kapja fel a nővérét és pörgeti meg, amire annak száját hangos kacaj hagyja el.
-Na végre! Mindenki el innen, mert sok dolgom van, és szerintem nektek is lenne mit csinálnotok! - ezzel Paul leül az asztalához, mi pedig elköszönünk tőle, és már a folyosón is vagyunk.
-Jenny! Mit szólnál hozzá, ha elmennénk kávézni, és elkezdenénk közben szervezni a showt, vagy csak beszélgethetnénk.
-Rendben. Te is jössz velünk? - pillant Louisra.
-Nem. Én megyek beszámolok a fiúknak, már ha hagynak szóhoz jutni, ha meglátnak. Lehet előbb ütnek, aztán kérdeznek, ugyanis beígértek egy kiadós verést, ha ezt most elszúrom. - Húzza el száját Louis - Különben is, szerintem van mit megbeszélnetek. Ezzel elköszön tőlünk, és már indul is a kijárat felé. Mi is utána indulunk, csakhogy mi egy kávézó felé vesszük az irányt. Ezt most nem szúrhatom el! Meg kell vele beszélnem a dolgokat! Hajrá, Zayn! Nem szúrod el! Ügyes nagyfiú vagy már Te! Vagy annyira mégsem?

Sziasztok! 
Bocsi, hogy ilyen sokára. Remélem tetszik a rész! 
Puszi: Klau