2015. június 17., szerda

27. fejezet

Zayn Malik

 Úgy érzem, hogy az idő nem akar telni. Az egyetlen, ami biztatóan hat, hogy az orvos időnként megjelenik és közli, hogy eddig minden oké. De ez nekem édes kevés. A gondolatok cikáznak a fejemben, amíg egyszer csak meg nem jelenik egy ápoló nő, aki bemegy Jennyhez, majd tolja is kifelé. Kétségbe esem, hogy mi történhetett.
-Nyugodjanak meg, nincs semmi gond. - Mosolyog ránk kedvesen a nő, mintha a fejünkbe látna. - Letelt a 24 óra, most elviszem egy MR-re, és utána kiderül, hogy mi is a helyzet.
-Én is megyek Önnel! - pattanok fel a helyemről.
-Kérem, maradjon itt. A vizsgálatra úgy sem mehet be. Kábé fél óra múlva hozom is a hölgyet. - Utasít határozottan az ápoló nő. Már éppen ellenkeznék, amikor anyám a karomra simítja a kezét, és úgy tart vissza. Csak nézem, ahogy eltolják a lányt, akit szeretek élete talán egyik legfontosabb vizsgálatára. Az arcát itt-ott elszínezi néhány véraláfutás, a feje be van kötve, mégis Ő a leggyönyörűbb nő, akit valaha láttam. Eddig nem engedtek be hozzá, mivel altatták folyamatosan, és az orvos megtiltotta, hogy bárki is belépjen hozzá. Legszívesebben mellette ülnék, fognám a kezét, és könyörögnék, hogy legyen erős, tartson ki. 
Fél óra múlva visszatolják a szobájába, és az orvosa is megjelenik. Oda biccent egyet nekünk, és már el is tűnik Jenny ajtaja mögött. Egy kis idő múltán ismét nyitódik az ajtó, és az orvosa sétál felénk. Arcán halvány mosoly ül, ami kicsit nyugtatólag hat.
-Mi van vele, Doki? 
-Nos... Jó híreim vannak. Az MR eredménye alapján azt hiszem mondhatjuk, hogy túl van a nehezén. Van egy vérömleny az agyában, ami az ütéstől keletkezett, amikor lefejelte a szél védőt. Azért is volt életveszélyben, mert eddig nem tudhattuk, hogy vérzik-e még belülről, vagy elállt. A jelenlegi MR viszont azt mutatja, hogy az elmúlt napban nem növekedett ez a vérömleny, így nem kell műteni, ami nagyon jó, mert egy ilyen műtétnek elég komoly veszélyei vannak. Szerencsére nála a vérzés elállt, így a továbbiakban kapja majd folyamatosan a vízhajtókat, és a gyógyszereket, hogy segítsük a vér felszívódását. Úgy döntöttem, hogy felébresztjük. Ne lepődjenek meg, ha lassan, vontatottan beszél, vagy ha hányingere lesz, mivel az agyrázkódás és a vérömlenynek, vagyis magának a koponya traumának ezek vele járó tünetei. Többet akkor fogok tudni mondani, ha felébredt. Akkor derül ki, hogy van-e valami maradandó sérülése. Most már bemehetnek hozzá, de kérem csendesen. Ha felébred is, csak finoman, pihennie kell. Az altatókat már elvettük tőle, egy-két órán belül fel kell, hogy ébredjen.
-Köszönjük, Doki! - Louis is fáradt, elgyötört, de a szemeiben ott csillog a remény. A remény, hogy a nővérének nem lesz semmi komolyabb baja. Hogy megússza. Ha már a baba nem volt ilyen szerencsés. Bemegyünk hozzá mindannyian. Louis az egyik oldalról fogja meg a kezét, én a másik oldalról fonom kezeimet óvatosan a kezére. Annyira törékenynek tűnik. Olyan sápadt. És kezdetét veszi az utolsó egy-két órás várakozás. Várakozás arra, hogy megtudjuk, minden rendben lesz-e vele, és hogy Ő megtudja, hogy elment a baba.


 Jennifer Smiths



Olyan kábának érzem magam. Nehezek a szemhéjaim. Mi történt? Uhhh... Irtózatos hányingerem van. Csipogó hangokat hallok magam körül. Mi lehet ez? Mi történt velem? Miért érzem úgy, hogy a szemhéjaimon mázsás súlyok vannak? Ki kéne nyitni a szemem, és megtudni hol vagyok. Megérzem az orrfacsaró fertőtlenítő szagot, amit már annyira ismerek. Ez egy kórház. Mit keresek én itt? Gondolkodjak! Mi történt? Csak ne menne ez ilyen nehezen. Aztán bevillan minden. Joe. Elrántom a kormányt, az ütközés. Balesetünk volt. Istenem! Ugye a babám jól van? Jól kell lennie, hiszen direkt bekapcsoltam az övem, hogy nehogy nagyobb bajunk legyen. Őt nem veszélyeztetném! De muszáj volt, mert az az idióta megölte volna az én kicsikémet! Erőltessem meg magam. Érzem, hogy mind a két kezem fogja valaki. De ugyan ki? Kik lehetnek itt? Próbálom a szememet kinyitni, de ez nem is olyan egyszerű. Ahogy nehezen sikerül, vissza is csukom, hiszen a szememnek hozzá kell szoknia a fényhez. Újra próbálkozom, és szépen lassan sikerül. Óvatosan körbe járatom a szememet a kórtermen. Itt van mindenki. Zayn és Louis a kezem fogják, de itt a másik három srác is. Sőt! Egy idegen nő is van itt. Ő is olyan ismerős valahonnan, nem tudom igazán hová tenni. Aztán beugrik. Ő Zayn mamája. De mit keres ő itt?
-Szia! - Az öcsikém halkan suttog, mintha attól félne, hogy megijeszt.
- Felébredtél, Kicsim? - mosolyog halványan Zayn. A többiek is üdvözölnek, közben megjelenik egy férfi fehér köpenyben. Gondolom Ő a dokim. Sejtésem be igazolódik, hiszen be is mutatkozik. 
-Sziasztok! - Valami hihetetlen hang jön ki a torkomon. Mintha nem is én lennék. Mély, rekedt, a torkom pedig mint a sivatag. a doki már nyújt is egy pohár vizet, a srácok pedig finoman segítenek felülni.
-Jennifer! Én Dr. Karter vagyok! Ismeri az itt jelenlevőket?
-Igen. - Nem értem, miért kérdez ilyeneket. - Mindenkit ismerek, igaz Zayn anyukájával még nem találkoztam, de képeken már láttam.
-A látásával, hallásával nincs problémája?
-Nem, minden rendben van, csak a fejem fáj nagyon, hányingerem van. És a hasam is fáj. Ugye nincs baj a babával? - Kétségbe esek. Mi van, ha nem sikerült őt megvédenem?
-A feje attól fáj, hogy a szélvédőbe ütötte az ütközéskor. Nos, a baba sajnálom, de elment. Nem tudtuk megmenteni.
-Nem! Az nem lehet! A kisbabám! - Kétségbe esésem határtalan. - Menjetek innen! Mindenki! Hagyjatok békén! - Erőtlenül hanyatlok vissza a párnámra. Nem akarok senkit látni! Én akartam ezt a babát! Miért büntetnek? Nem elég, hogy az az eszement Joe a nyomomban van, még a babám is elment! Nem akarom! Ezt nem bírom elviselni! Úgy érzem, valami szétszaggat belülről!
-Jenny! Kérlek, ne küldj el! Ezt együtt kell átvészelnünk. - Zayn szinte könyörög, és ahogy a szemébe nézek, látom rajta is a kétségbe esést, a szomorúságot, és a gyászt. Ő sem akarta ezt, mégis úgy látszik, mi semmi jót nem érdemlünk.
-Kérlek, menj ki Te is. Egyedül akarok lenni. Nekem ez most nem megy.
Nagy nehezen végre mindenki kivonul a szobámból, belőlem pedig kitörik az elkeseredett zokogás. Én öltem meg a babámat! Ha nem rántom arrébb a kormányt, akkor nincs ez. Valami mást kellett volna kitalálnom! Én vagyok a hibás! Csakis miattam halt meg a kicsikém! Hogy fogom én ezt megbocsátani valaha is magamnak? Miért nem haltam meg én is?
Egyszer csak egy ápoló nő jelenik meg a szobámban egy injekciós fecskendővel, aminek tartalmát bele is nyomja az infúziómban. Érzem, ahogy egyre álmosabb vagyok, majd csak a sötétség vesz körül, ami pillanatnyilag megnyugtat.
Nem tudom, mennyit aludhattam, de mikor felébredek, Zayn az egyik oldalamon, míg Louis a másikon ül, és a kezemet fogják.
-Jobban vagy? - Louis óvatosan simogatja meg az arcom, amikor észreveszi, hogy felébredtem. Jobban vagyok-e? Lehet még ez után jól lenni? Nem hiszem. Kiégettnek, és üresnek érzem magam.
-Én öltem meg a babánkat! Az én hibám! - Robban ki belőlem megint a zokogás, amikor Zaynre téved a tekintetem. - Bocsáss meg nekem! Nekem is meg kellett volna halnom! Én okoztam az egész balesetet! Miattam ment el a baba!
-Miről beszélsz, Kicsikém? Nem Te tehetsz róla! Joe vezetett, ő rabolt el téged! Te semmiről sem tehetsz!
-De igen is, hogy az én hibám! El akart vinni valami ismerőséhez, hogy elvegyék a babát, és meg bepánikoltam! Nem akartam, hogy baja legyen a kicsinek, ezért elrántottam a kormányt! Ha valami mást találok ki, még most is élne! - Úgy érzem, megfulladok, annyira zokogom, alig kapok levegőt. Most fog meggyűlölni! Ezt nem lehet megbocsátani! Hiszen megöltem Őt!
-Kicsim! Nyugodj meg! Nem a Te hibád! Ha Joe nem visz el, nem történik ez! Lehet, inkább az én hibám, hiszen nem voltam veled! Nem vigyáztam rád eléggé!
-Elég legyen ebből!  - Louis szinte kiabál. - Nem Ti tehettek róla! Az a szemét Joe a hibás mindenért! Fejezzétek be az ön ostorozást! Fogjátok már fel, hogy nem vagytok hibások! Joe és anya a hibás mindenért, és kész! Nektek most csak az a dolgotok, hogy ezen túl tegyétek magatokat, és Jenny is rendbe jöjjön!
Túltenni magunkat? De hogyan? Hogyan lehet túltenni magam azon, hogy elment a babám, akit mindennél jobban akartam, és akinek igen is hibás vagyok a halálában! Én nem vigyáztam rá eléggé, és én rántottam el a kormányt! Lehet meg is érdemlem, hogy ezért egy életen át szenvedjek. Egyedül. Valahogy el kell tűnnöm. Okoztam már elég galibát ahhoz, hogy elegük legyen belőlem. Jobb lenne mindenkinek, ha eltűnnék az életükből.


Sziasztok!
Őszintén szólva nem érzem jónak ezt a fejezetet, de az a helyzet, hogy elment a kedvem az egésztől. Legalább is pillanatnyilag. Az előző részhez kaptam pipát a rosszhoz is, és a borzalmashoz is. Nem írnátok meg, hogy miért éreztétek ennyire szörnyűnek? Sajnos így nem tudom, hogy mi nem tetszett. Ez most nagyon elvette a kedvem az egésztől. Gondolkodom még rajta, hogy mi legyen. Lehet, hogy egy pár részen belül lezárom az egészet. Nem így terveztem, de most kicsit befuccsolt a lelkesedésem. Bocsánat, hogy ezt ide leírtam, de most ezen nagyon pörög az agyam. Nem szokásom nyavalyogni, eddig nem is tettem, de most ez van. 
Jöhet hideg, meleg a részről. 
Puszi: Klau

8 megjegyzés:

  1. Drága Klau!
    Először is: Fantasztikus részt hoztál nekünk, de félő Jenny még hülyeséget fog csinálni! Kérlek ne menjen el! Maradjon Zayn és a többiek mellett!
    Másodszor is: Nem tudom ki tette a borzalmashoz és a rosszhoz pipát, fogalmam sincs mi a baja annak. Lehet, hogy szimplán csak irigyek rád. Csak, mert az előző rész volt a legérzelmesebb rész. Nekem kimondhatatlanul tetszett. Nehogy elszomorodj néhány hülye miatt! Nézd mi mindent elértél! Van nyolc rendszeres olvasód és itt vannak neked azok akik imádják azt amit csinálsz! Ne a rosszakaróiddal foglalkozz, hanem azokkal akik szeretnek téged és a történetedet! Ne ez miatt menjen el a kedved! Írj továbbra is fel a fejjel! Nehogy ez miatt abbahagyd! Még rengeted mindent kitudsz hozni a blogodból!
    Nagyon, nagyon Imádlak! ♥♥♥
    Ne add fel! Csak így tovább!
    És remélem visszajön a kedved az íráshoz ;)
    Puszillak: Dark Shadows ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Köszönöm szépen a biztatást! Az a helyzet, hogy hajlamos vagyok elkenődni, ha negatív dolgok érnek. Ebben az esetben sem kimondottan az esett rosszul, hogy nem tetszett valakiknek a rész, hanem az, hogy nem írta le komiban, hogy mi a baja. Így nem is lehet korrigálni a hibákat, ebből nem tanulok, csak a kedvem ment el. "Szerencsére" megint ott vannak a pipák, de most sem vette a fáradtságot az illető, hogy leírja, mi a baja. Nem baj. Írok tovább azoknak, akik örömmel olvassák az én kis agyszüleményemet!
      Puszi: Klau

      Törlés
  2. Nos drágám,
    Rész: Atyauristen hát nem hiszlek már el!:D Ha azt mered tenni amire gondolok hogy teszed akkor öri-hari lesz! Ne legyen hülye Jenny mert megverem én is. Maradjon csak ott, szeressék egymást Zaynnal. Ne merjen eltűnni és lelépni. Pls ne tedd ezt velem! De egyébként nekem nagyon is tetszett a rész! Aranyos volt:3 És kíváncsi vagyok hogyan fog kijönni Zayn anyukájával. Remélem ő fog majd vele beszélni és akkor jobban lesz a baba miatt. Komolyan amennyire nem akartam azt a gyereket most már annyira sajnálom hogy elment, és ez a te hibád!:D

    Egyébdolgook: Nos, ne lankadjon a lelkesedésed mert remekül írsz! Tényleg! Jól fogalmazol és a sztori is érdekes. Átjönnek az érzelmek is:3 És ez hogy kaptál pipát a rosszhoz és a borzalmashoz is azzal ne is törődj. Tudnád én hányszor kaptam...:D De aztán rájöttem hogy csak vannak ilyen vicces kedvben lévő emberek. Akik azért olvassák és követik a blogot csak éppen ilyen gyökerek:) Szóval ne is foglalkozz ezekkel:) Írj tovább, ha kell tart egy hét pihit hogy feltöltődj de az én véleményem- és sokak másoké is- hogy remekül írsz szóval nincs miért aggódnod:3 Imádás van! <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Köszönöm szépen a biztatást!
      Rész: Örülök, hogy tetszik és hogy van miért izgulnod. Legalább egy kicsit törlesztek abból, amit Te teszel velem előszeretettel. :)))

      Egyéb: Most is ott vannnak a pipák, de eszembe jutott, amit írtál. Nem érdekel. Basszus! Ha neked valamelyik részhez valaki idióta oda tette a pipát, akkor én mit tragédiázok? Hiszen az is hülye, aki a Te töridet leszólja! Imádlak! Köszönök mindent!
      Puszi: Klau

      Törlés
  3. Szia Klau!

    Amint látod több embernek tetszik a történeted, mint akinek nem. Az írásod jó, egy-két lehúzó ember miatt abba ne hagyd! Sajnos ezen minden blogot író, szerkesztő átesik egyszer. Tudom miről beszélek, mert nekem még a chat falat is le kellett szednem egy "kedves" névtelen zaklató miatt, aki a mai napig irkálja nekem a nyomdafestéket nem tűrő hozzászólásait, de nem érdekel, már csak nevetek a kínlódásán. Először én is úgy voltam vele, mint te, hogy fájt és elbizonytalanodtam, de aztán olyan emberek védtek meg vele szemben, akikről a mai napig nem tudok szinte semmit sem, csak azt, hogy olvassák a blogomat és tetszik nekik. Idővel rájön az ember, hogy nem szabad foglalkozni az ilyenekkel. Ha valakinek valami nem kóser, akkor legyen annyi vér a pucájában, hogy írja le mi nem tetszik neki és vállalja fel magát. A kritikákból tanulunk. Ha leírják, mi a hiba, akkor ki tudjuk javítani, de ha csak rányomnak egy negatív pipát, akkor ne is foglalkozz velük. Az ilyenek még soha nem próbáltak írni, blogot vezetni és irigyek amiért neked összejött. Na szóval, ebből csak azt akartam kihozni, hogy jó amit csinálsz és ne akard abbahagyni azok miatt az emberek miatt, akik arra sem veszik a fáradtságot, hogy elmondják mi nem tetszik benne nekik. Lehet, hogy most megint sok ember lelkébe beletapostam, de sajnálom, én így gondolom.
    Bocsi, hogy ennyit írtam, de nem akartam, hogy egy vagy két negatív megnyilvánulás miatt abbahagyd, amit jól csinálsz.
    Kellemes nyarat neked és az olvasóidnak is. Puszi: Dolores <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Köszönöm szépen! Annál nagyobb lekesítés nem kell, mint hogy olyan írónők biztatnak, akiknek imádom a történetét! Tudom, hogy pár negatív pipa nem a világ vége, inkább az idegesített, hogy nem tudom, miért is borzalmas a rész. De most is ott a pipa, de nem érdekel. Már csak azért is tovább írom, az illető meg pukkadjon meg. :))
      Örülök neki, hogy ennyit írtál, nekem ez rengeteget jelent!
      Neked is kellemes nyarat!
      Puszi: Klau

      Törlés
  4. Szia Klau!

    A többiekhez hasonlóan én is azt javasolnám, hogy ne foglalkozz a pipákkal. Én csak olvasó vagyok, így el sem tudom képzelni írói oldalról milyen érzés lehet, mégis úgy gondolom nem kell rá adni.
    Ahogy Dolores is írta, egy emberi hangnemben megfogalmazott kritika mindenképp építő, abból csak tanulni lehet. Aki erre képtelen, azt szerintem két dolog vezérelheti. Az egyik, hogy az okoz neki örömet, ha az internet névtelen/arctalan világában kiélheti gyerekes hajlamait. A másik eset az - bár ez szintén gyerekes -, ha azért nyom a negatívra, mert az adott fejezet tartalma épp nem olyan, mint amit elképzelt. Több általam olvasott blog esetében is megfigyeltem, hogy a szomorúbb, ellenérzéseket kiváltó részek alatt több a negatív pipa. Ők tehát nem összességében a történetedet véleményezik, hanem az adott rész hangulatát jelzik vissza ilyen formában. Ki hogy értelmezi ezt a visszajelzési formát...
    Ha már rászántam magam arra, hogy írok neked - és ez a ritka alkalmak egyike nálam! - azt is megemlíteném, hogy mennyire szeretem a történeted. Nem jellemző rám, hogy egy részt többször visszaolvasok - nos, nálad minden rész megvolt úgy 3-4 alkalommal... :) Nyilván ezek a szomorkásabb részek nekem sem a kedvenceim, de tisztában vagyok vele, hogy ez is kell ahhoz, hogy egy jól felépített történet kerekedjen belőle, és már alig várom a vidámabb részeket.
    A te döntésed, hogy mit kezdesz a helyzettel, feladod a történetet vagy bebizonyítod, hogy milyen jól megy az írás és hogy felül tudsz emelkedni azokon, akik lehúznának. Én azt az elvet vallom, hogy csak azt adom fel, amin bélyeg van, ezt javaslom neked is. Eddig bejött! :)

    Réka

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Köszönöm hogy írtál, főleg így, hogy nem szokásod. Köszönöm a biztatást, és örülök, hogy ennyire tetszik a történet. Sajnos a negatív rész is kell egy történetbe, legalább is szerintem. Persze senkinek nem ez a kedvence, de ez a szükséges rossz.
      Tetszik az elved! :))) Azt hiszem megfogadom. Rá kellett jönnöm, hogy amíg nem írnak tényleges indokot arra, hogy miért borzalmas az a rész, addig nem szabad vele foglalkoznom. Dicséretet kapok többet, az a néhány lehúzó pedig nem veheti el a kedvem. Azt hiszem, előjött tegnap a pesszimizmusom, és nyarvogtam nektek egy sort, pedig tényleg nem szokásom. De ez a pár komment, és a sok pipa megadta a lökést, hogy folytassam. A többi meg nem számít.
      Remélem a későbbiekben is tetszeni fog a történet, és olvasol tovább. :))
      Köszönöm szépen még egyszer! :)))
      Puszi: Klau

      Törlés