2015. július 15., szerda

39. fejezet

Jennifer Smiths

- Ez nem az volt, aminek látszik! - kezd mentegetőzni, amikor elém ér.
- Miért, szerinted minek látszik? - kérdezem flegmán. Ordítani szeretnék mérgemben, de nem teszem. Nem fogom magam lejáratni miatta.
- Én csak segítséget kértem a  csajtól, az meg rögtön flörtölni kezdett velem, de te is tudod, hogy engem nem érdekel! Hiszen én téged szeretlek!
- Azt ugye tudod, hogy ez eléggé átlátszóan béna sztori? – kérdezem tőle, mire a kétségbe esés látszik az arcán. - És akkor mi van a papíron, amit a kezedbe nyomott? Csak nem a száma? – na azt hiszem most fogtam meg – Nehogy azt merd mondani, hogy nem egy telefonszám van azon a nyamvadt papíron!
- Az van, ezt nem is fogom letagadni, de nem a csaj száma.
- Te most totál hülyének nézel? Akkor kinek a száma? – Most tényleg vagy ennyire hülyének néz, vagy az igazat mondja. Az eszem szerint hazudik, de ha a szemébe nézek, akkor ott csak őszinteséget látok. Kezd teljesen összezavarni.
- Azt nem mondhatom meg. Meglepetés. Ígérem, hogy holnap megtudsz mindent. Most viszont arra kérlek, hogy menjünk el vacsizni, és ha van kedved utána kimehetnénk a partra sétálni egyet. Benne vagy? – Kérdezi reménykedve. Vacillálok egy kicsit, hogy mit is kellene csinálnom. Túl sok a veszekedés közöttünk, pedig igazából rendbe akartuk hozni a dolgokat. Lehet jobb lenne, ha ráhagynám az egészet. Majd kicsit jobban odafigyelek rá, hogy mit csinál, hogy viselkedik más csajokkal.
- Oké, menjünk. – Látom, ahogy a megkönnyebbülés átsuhan az arcán, majd vigyorog, mint egy tejbetök. Kissé feszélyezve érzem magam a vacsora alatt, többször is beáll a kínos csönd közöttünk, ami eddig nem volt szokás. Mindig volt miről beszélnünk, vagy ha némaság telepedett is közénk, az kellemes volt, legalább is eddig. A vacsora után elindulunk a partra. Gyönyörű az éjszaka, szépen ragyognak felettünk a csillagok, a víz halkan hullámzik mellettünk. Levesszük a cipőinket, és úgy andalgunk tovább a parton, hogy a hullámok éppen hogy elérjék a lábunkat. Csodálatos, idilli a hangulat, és mi némán sétálunk egymás kezét szorongatva. Egyszer csak Zayn megáll és szembe fordít magával. 
- Szeretném, ha holnap reggel eljönnél velem valahová.
- Oké, de hová akarsz menni? - mosolygok rá halványan.
- Hát, igazából - zavartan kezdi a tarkóját dörzsölgetni- vásárolni akarlak elvinni.
- Te velem akarsz menni vásárolni? Miért? Azt otthon is tudunk! Most nyaralunk! Semmi kedvem boltról - boltra kajtatni! Különben is, ha sokat vásárolunk, akkor vehetek egy új bőröndöt is, mert nem igazán volt benne hely, amikor jöttünk se. 
- Igazából ez nem ilyen vásárlás lesz. Az itteni egyik divat guru bemutató termébe mennénk, és ott választanánk neked valami szépet.
- Minek nekem ide kisestélyi, vagy mi a szösz? - Teljesen elvesztettem a fonalat.
- Holnap szeretném, ha eljönnél velem vacsorázni. Erre az alkalomra választanánk neked valami ruhát. - magyaráz nekem kissé idegesen.
- Szóval randira hívsz? - Kezdek vele incselkedni. Valahogy ezek a randis dolgok nekünk kimaradtak. Hiszen az után az éjszaka után kiderült a baba, akkor a nyugalom volta  fontos számomra, ezért inkább a szállodai szobánkba voltunk bezárkózva, a baleset óta meg valahogy kisebb bajunk is nagyobb volt mindig, mint hogy randiztunk - e már.
- Igen, Kicsikém! Szeretném, ha eljönnél velem az első hivatalos randinkra! Van kedved? - kérdezi vigyorogva. 
-Szívesen elmegyek veled. - és már az én mosolyom is a fülemig ér.
- Milyen értelembe, Szívecském? Mert én mindkét verzióba benne vagyok! - Az a kaján mosoly! Megőrjít ez a pasi!
- Ó, Te! - Csapom játékosan vállon.  - Nem vagy Te egy kicsit perverz?
- Én nem gondoltam semmi rosszra! De úgy látom, a Te gondolataid nem igazán itt járnak! - Hú, de letörölném most azt az ártatlan vigyort a képéről. 
- Tudod mit? Ha így folytatod, nem is megyek veled holnap sehová. - Fonom össze melleim előtt a karomat, miközben igyekszem durcás képet vágni, ami valljuk be, nem megy egyszerűen.
- Naaa, Kicsikém! Tudod, hogy szeretlek... - kezdene engesztelni. Én viszont hirtelen megiramodok a víz mentén, és jó pár méterről visszakiabálok Zaynnek.
- Ha elkapsz, megyek veled, ha nem, nem. - És hangosan felkacagok, amikor látom, hogy sprintelni kezd. Nem sokáig tart a mi kis versenyünk, hiszen gyorsan utolér, és hátulról átölelve a derekamat felemel, és elkezd velem forogni. Egészen addig forog, amíg már ő sem bírja, és a homokba kötünk ki, de mind a ketten hangosan kacagunk.Egyszer csak fölém hajol, és finoman érintik ajkai az enyémeket.
Egy ideig még csókolózunk a homokban, majd felmegyünk a szobánkba. Gyorsan lezuhanyzunk, hogy a bőrünkre került homokot lemossuk. Elvégezzük az esti teendőinket, majd együtt bújunk be a puha ágyba. Szorosan átölel hátulról, lábaink összegabalyodnak, és így alszunk el.
Reggel finom csókokra ébredek, ami megmosolyogtat. Még mindig eltudok csodálkozni azon, hogy milyen gyengéd velem. Gyorsan összekapjuk magunkat, megejtünk egy villám reggelit és már indulunk is a tervezőhöz, hogy ruhát válasszunk nekem. Belépve a szalonba az állam majdnem a padlót súrolja. A falak rózsaszín és fekete színben pompáznak, a dekorációt pedig a hatalmas arany keretes tükrök adják. A bútorok is sötét színűek, de azokon is megtalálható az aranyozott díszítés. Egy harmincas rózsaszín, rövid hajú nő tipeg elénk, extravagáns zöld ruhában. Kedvesen üdvözöl minket, és már kezdetét is veszi a kínzásom. A tizedik ruha körül kezdem feladni a dolgot. Ezek a ruhák mind vagy túl kihívóak, vagy túl csicsásak, vagy csak egyszerűen az én ízlésemnek ocsmányok. Zayn nem engedi, hogy abbahagyjam a próbálgatást. Talán a tizenhetedik ruha az, amire azt mondom, hogy na igen, ez tetszik, ez az én ruhám. Ez az itteniekhez képest 
egy viszonylag egyszerű ruha, mégis soknak érzem egy randihoz. Egy Oscar - díj átadásra lehet előbb illene, de ez Zaynnek is tetszik, így ez marad. A ruha ezüst - fehér színű, váll pántos, kicsit mélyebb dekoltázsa van ugyan, de csinos és nem túlzottan kihívó. Az anyaga lágy esésű. Kissé úgy érzem magam benne, mint egy sellő, hiszen a térdemig az alakomra simul, térdtől viszont kiszélesedik, és egy pici uszályba végződik. 
Zayn kifizeti a ruhát, hiába ellenkezem. Visszamegyünk a szállodába, ahol úgy döntünk, fürdünk még egy keveset a medencékben, bár nem túl sok időnk maradt, hiszen pár óra múlva kezdődik az első hivatalos randink. Kábé két óra pocskolás, napozás és rengeteg nevetés után felvonulok a lakosztályunkba és lezuhanyzom, hajat mosok, jó alaposan megsikálom a fogaimat, majd neki kezdek a haj szárításnak. Mikor már teljesen megszárad, egy pár hullám csat segítségével feltűzöm, majd jöhet a smink. Nem viszem most sem túlzásba, egy egyszerű natúr sminket kenek fel, majd kivonulok a szobánkba, ahol egy fogasra felakasztva vár a ruhám. Óvatosan belebújok, majd egy egyszerű ezüst, hosszúkás alakú csüngős fülbevalóval dobom fel a kinézetemet. Belebújok a fehér magassarkúmba, és a sötétszürke kis táskámba beledobálom a legfontosabbakat. De tényleg csak azokat, mert más nem is férne bele. Mikor rápillantok az órára, rájövök, hogy már öt percem sincs a tervezett indulásig. Belenézek a tükörbe, és nyugtázom, hogy jól nézek ki, semmit nem baltáztam el. 
- Gyönyörű vagy! - Hallom meg magam mögött Zayn rekedtes hangját.
- Köszönöm! - Nagy mosollyal arcomon fordulok felé, de majdnem még a szám is tátva marad. Irtózat dögösen néz ki fekete öltönyében, amihez egy szürke inget visel. Hihetetlen, hogy ennyire jól néz ki, és az enyém. - Te sem panaszkodhatsz!
- Gyere! Induljunk! - Látom, hogy ideges, és valamin nagyon agyal. De mi lehet a baj? Elfogadom a felém nyújtott karját, és így indulunk el.
- Hová megyünk? - kérdezem, amikor tudatosul bennem, hogy fogalmam sincs sem a helyszínről, sem arról, hogy mit is fogunk ott csinálni.
- Ne kíváncsiskodj! Titok! - Innentől csendesen tettük meg a maradék utat a kocsiig, ahol már a sofőr várt minket. A némaság megmaradt az egész kocsiút alatt is. Egy igazán előkelő, puccos étterem előtt állunk meg. Zayn segít kiszállni, majd én már indulnék a bejárat felé, amikor kezemnél fogva visszahúz, és az épület oldala felé tart. Amikor átlépünk a kiskapun, eláll a lélegzetem.
- Istenem! Ez gyönyörű! - Kapom szám elé a kezem, miközben a látványban gyönyörködőm. Az épület oldalánál, a kiskapu rejtekében ugyanis egy gyönyörű pázsit van, amit sűrű és magas növények vesznek körbe, ezzel szinte elzárva a kíváncsi szemek elől az ott tartózkodókat. A tér közepén egy gyönyörűen megterített asztal áll, gyertyák sokaságával megvilágítva. 
- Tényleg tetszik? - kérdezi szerelmem félénken. Az én szemeimbe könnyek gyűlnek, miközben boldogan ugrok a nyakába.
- Értem még soha senki nem tett semmi ilyet! Ez hihetetlen! Te pedig csodálatos vagy!
- Gyere, üljünk le! - fogja meg kezemet és vezet oda az asztalhoz. Kihúzza nekem a székem. Rögtön ott terem egy pincér, és pezsgőt tölt mindkettőnknek, majd amilyen gyorsan jött, úgy el is tűnik, de csak pár pillanatra, mert már jön is vissza a vacsoránkkal. Kellemesen elbeszélgetve elfogyasztjuk a vacsoránkat, majd amikor már degeszre ettük magunkat, már csak a pezsgőnket kortyolgatjuk és beszélgetünk. Látom rajta, hogy egyre feszültebb, egyre idegesebb, és nem tudom, hogy miért.
- Valami baj van? - kérdezek rá végül.
- Hát, nem, nincs baj, csak valamit szeretnék neked mondani. Megígéred, hogy végig hallgatsz? - Én csak biccentek, hiszen egyre több szörnyű verzió fut át az agyamon. - Az az igazság, Jenny, hogy eredetileg nem ezt akartam, de úgy érzem, most ez lesz a jó lépés. Szeretlek. Mindennél, és mindenkinél jobban. Számomra Te vagy a tökéletes nő, imádlak minden hibáddal együtt. Tudom, érzem, hogy veled akarom leélni az életemet, ezért szeretném, ha elfogadnád tőlem ezt. - A zsebéből előhúz egy apró, fekete szív alakú dobozt, és elém rakja. Nem akarom! Ugye most nem kéri meg a kezem? Én még nem állok erre készen! Nem akarok most ekkora lépést megtenni a kapcsolatunkba! Először túl kellene tennem magam a baba elvesztésén, még jobban meg kellene ismernünk egymást, rendbe kellene hoznunk a kapcsolatunkat, hiszen rengeteget veszekszünk. Egy eljegyzés viszont nem megoldás erre! Nem! Nem! Nem! És ezerszer is nem! De ezt, hogy mondjam meg neki úgy, hogy meg is értse az indokaimat, és ne haragudjon meg rám, vagy ne gyűlöljön meg egy életre? Miért kell ennek a csodálatos estének így végződnie?


Sziasztok!
Remélem tetszik a rész, és meg vagytok elégedve az elejével! Nem robbantottam atom bombát, nem vesztek össze komolyabban! 
Köszönöm szépen a komikat, a pipákat és köszöntöm az új feliratkozókat! :) 
Ha tetszett a rész, iratkozzatok fel és/vagy mondjátok el a véleményeteket!
Puszi: Klau

8 megjegyzés:

  1. megyek, veszek még billentyűzetet amit megeszek....én ezt ne. nope. i'm done.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Ne legyél ennyire kiakadva! Nincs rá okod! Vagy mégis? A következő résznél majd meglátod, hogy elkerülte a figyelmedet egy apróság, és kár billentyűzetet venned azért, hogy megegyed. Azért vehetsz egyet, mert megetted az eredetit, és így hogy fogsz nekem szupi részeket írni?
      Puszi: Klau

      Törlés
  2. Nem. Ezt. Nem. Jó. Mély levegő.
    What the hell?! Most visszautasítja?:O Megőszülök. Komolyan! Most megyek a sarokba duzzogni majd később visszajövök, megnézni, hogy van-e új rész. Egyébként pedig imádtam és amilyen "boldog" (már amennyire boldognak lehet lenni egy másik féllel való bókolás utáni "békülésnek) most annyira vagyok a padlón:( Akarom a Jenny&Zayn párost! Hihetetlenül jól írsz!
    Puszi <3
    Ui.: bocsi, hogy csak most írok, de elfoglalt voltam az utóbbi négy napban:(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ja és ez lemaradt. Gratulálok a 20 feliratkozóhoz! :3 ♥

      Törlés
  3. Szia!
    Gratulálok a 20 feliratkozóhoz!:3 Ügyes vagy!
    A rész nagyon jó lett, tiszta izgatottan olvastam aztán a végén meg elkiáltottam magam olyan filmbeillően, hogy: "Neeee!" Ugye nem utasítja vissza?!:( Én akarom ezt a házasságot! Már köröm rágva várom az új részt. Nagyon tetszik, ahogy írsz és a sztori is. Remélem most már mindenki boldog lesz és szerelemben élnek majd nem pedig gyűlöletben.
    További nagyon szép nyarat.
    Puszi <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Köszönöm szépen! :)
      A részt most tudtam csak feltenni. De mindjárt letelik már ez a két hét, és gyakran jönnek majd a részek. Remélem a továbbiakban is elnyeri a tetszésed a történet, és nem csalódsz majd benne.
      Szép nyarat neked!
      Puszi: Klau

      Törlés
  4. Szia

    Ma találtam rá a blogodra és egyszerűen fantasztikus.Az egész délutánomat az olvasásával töltöttem.Annyira,de annyira szépen ki tudod fejezni magad,és olyan szépen fogalmazol,hogy alig akartam letenni.Innentől fogva folyamatosan fogom olvasni(követni nem biztos,hogy foglak,mert nincs profilom).A kedvenc írónőim egyike lettél.Nagyon várom a folytatást.Én is gratulálok a 20 feliratkozóhoz,és kívánok még egyszer ugyanennyit,mert igazán megérdemelnéd,mert rengeteg tehetséged van az íráshoz.Remélem egyszer híres írónő lesz belőled. :) <3
    Izgatottam várom a folytatást,remélem igent mond!
    Mondanám,hogy siess vele,de neked is jár szabadidő,elvégre nyár van.
    Puszi és ölelés:
    Meli,egy lány aki imádja a blogod.
    UI:Bocsi ezért a hosszú kommentért,de nem tudtam magam ennél rövidebben kifejezni. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Hú... Most irulok és pirulok ennyi dicséretet olvasva! :) Ugyan akkor igazán boldoggá tettél! Köszönöm ezt neked! :)
      Örülök, hogy ennyire megtetszett a történet. Az, hogy nem iratkozol fel, nem jelent semmit. Sokkal többet ér az, legalább is számomra, ha legalább néha írsz egy komit, még ha csak rövidet, pár szavasat is, mert akkor tudom, hogy még mindig tetszik a történet. :)
      Sietnék én a részekkel, de nem volt időm a géphez ülni. Most is irtózatos elcsúsztam a napommal, de már mindegy. Túl régen volt rész, már ég a képem. Két hét, és utána megint kb. két naponta rész.
      További jó nyarat neked! :)
      Puszi :Klau
      Ui.: Imádom a hosszú komikat olvasni. :))

      Törlés